Tudod kis hústalicskám, nagyon vártalak. Olyan boldog voltam, amikor megtudtam, hogy már a pocakomban rejtőzöl. Egy kis rózsaszín zoknicskába rejtettem a pozitív tesztet, amivel rohantam apához, aki még félig aludt és először azt hitte álmodik.

Mikor apa felkelt és megértette mit akarok neki elmondani szorítottuk egymást és egész testünkben remegtünk, de nem azért mert féltünk, hanem azért, mert határtalan boldogság töltötte meg a szívünket.

Sokat beszélgettünk veled. Táncoltunk. Megtanultunk vezetni és megpróbálkoztunk az angol nyelvvizsgával is.  Emlékszel rá? Mindig rúgkapáltál és ráztad nekem a feneked örömödben. Már akkor is imádtad, ha körülötted forog a világ.

Amikor először éreztem, hogy mocorogsz a hasamban, sóhajtottam egy nagyot és minden idegszálammal arra összpontosítottam, hogy csak még egyszer történjen meg.  Egyre sűrűbben fordult elő, hogy belülről megsimogattad a pocakomat vagy kényszer pisire küldtél. Már akkor is nagy főnök voltál.

Hidd el büszkén viselem a hegem, nem csak én adtam életet neked, Te is adtál számomra egy új életet, amitől sohasem válnék meg, ami boldoggá tesz, a nehéz pillanatokon átsegít.