Két fiatal szülő rendezésében egy kalandos őszinte több felvonásos darab.

Első felvonás

Első szám : „A bejelentés” 

Egy szép augusztusi reggelen korán bementünk a munkahelyünkre, hogy a még balett tréning előtt tudjak beszélni a főnivel… Már említettem, hogy szerettük volna kivárni azt a bizonyos 12.-hetet a bejelentéssel. Nem így alakult, mert előadások közben voltak görcseim és már a terhesség előtt jelentkezett véres széklet, amit kivizsgáltak és semmi betegségre utaló jelet nem találtak. Most már biztosan tudom, hogy lelki oka volt a dolognak, hiszen miután távoztam az együttesből minden addigi panaszom elmúlt, és a terhességem zavartalan volt…

Én már tűkön ülve vártam és gyakoroltam magamba a beszélgetést. Igen, gyakoroltam az összes lehetséges párbeszédet magamban, a metrón ülve, teli pofával mosolyogva, szorítva Márk kezét. Mindig ezt csinálom, mindent előre levetítek és megrendezek több verzióban, hogy ne érjen meglepetés. Izgultam valamiért és egyben nagyon örültem, azért is mert iszonyatosan boldog voltam, de főleg azért, hogy végre nincs több stressz, egyszerűen oda megyek és az addigi életem összes problémája sitty-sutty megoldódik. Azért most már jót nevetek, hogy akkoriban a legnagyobb problémám az volt, hogy nem szeretnék dupla előadást, vagy semmit sem szeretnék mert fáj a lábam, nem akarok beállni egy számba, mert nem volt időm megtanulni normálisan, nem akarom ezredjére is agyon sminkelni magam, mert már lesorvad a bőröm és még sorolhatnám…

Szóval frissen mosott hajjal kicsípve az alkalomhoz, heves szívveréssel szó szerint suhantam a főnihez, hogy megoszthassam a boldogságunk vele és nyilván utána a többiekkel is. Innentől kezdve olyan forgatókönyv vette kezdetét, amire nem készültem fel és hatással lett arra, aki most vagyok és az egész életünkre is…

Második szám: „várakozás”

Amikor először lelkesen futottam az én vezetőmhöz, az első váratlan falba ütköztem, aminek nem tulajdonítottam nagy szerepet, hiszen csak annyit mondott mufurcul:

-Baj van?

Én meg teli szájjal legyintettem „Áhhhh dehogy!” Azt mondta öltözik 5 perc és jön, beszélhetünk… Teltek múltak a percek kezdetben 10 aztán 20 majd megint 10, közbe Márk néha izgatottan kinézett, hogy na miújság?
Már ott tartottunk mennem kéne bemelegíteni, de basszus még öltöznöm is kéne és a hajammal is kezdeni kéne valamit… Gondolkoztam talán nem kéne ott ácsorognom, mint egy hülye, mert aztán meg jön a raport miért késtem balettról. Gondoltam biztos bejött egy telefon, vagy valami fontos dolog… Így hát gyorsan az utolsó 5 percben lelkesen felkészültem az órára… Mikor bementem a terembe meglepődve láttam oda teleportálva főnit jókedvűen dumálni és melegíteni. Az egész tréningen az újra szervezésen járt az agyam. Akkor inkább fogjam rövidre? Hiszen annyi dolga van szegénynek. Igen! inkább gyorsan elmondom mindenféle hosszas beszélgetés nélkül, neki is jobb lesz így. Gyorsan mondom, nagyon örülünk, majd pedig eldarálom, hogy melyik az a pár szám, amit nem csinálnék, és puszi-puszi!

Emelés előtt futottam oda, még mindig teli pofával mosolyogva, hogy beszéljünk végre. Mondtam neki, hogy ne aggódjon nem leszek hosszú max 10 perc.

-Johi! Mindjárt! Várjál picit!

Ki bandukolt cigizni. Mondtam Márknak jobb is így, hiszen az emelések amúgy se estek volna valami jól… teltek múltak a percek én meg még át sem öltöztem, mire jött szembe az tánckarvezér.

– Johi hahó mivan már kezdődik az óra!!

Én meg hebegtem: – De,de, öö aaaa … na mind1 várjál már átöltözöm!!

Lement az emelés is, jól elnevetgéltünk Márkkal, tervezgettük az életünket és tökre nem oda koncentráltunk. Oda mentem a vezérhez kicsit most már fáradtan és megviselten, hogy akkor most már beszélhetnénk-e végre?! Ekkora már ő is fáradt és ideges volt.

– Johi nem hiszlek el, hagyjál már!

Na itt már úgy voltam vele úgysem fogunk beszélni, inkább oda megyek hozzá a nap végén és csak annyit fogok mondani:

„Terhes vagyok!”

Harmadik szám: „tágra nyílt szemek”

Elérkezett a nap vége. Azt szeretném, ha tudnátok talán a koromból fakadva sosem tudtam úgy igazán kinyílni az együttesben. A társaságban igen, de a vezetőségnek sosem és egyáltalán nem ismertek… Sokáig kis lánynak éreztem  magam a sok nagy között… Mikor jött Márk, akkor kezdtem igazán fejlődni is. Talán ezt az egyet bánom, hogy ilyen nagyon fiatalon elkezdtem dolgozni és mindenen túl voltam 18 éves korom előtt. Még nem voltam megérve és táncilag sem voltam tudatos és teljes. Azóta sokszor megkapom, hogy de kinyílt a csipám!

 

Emlékszem éppen bugyiban álltam ruhát próbálva, mikor kiabáltak, hogy Johika beszélni akarnak veled!! Láttam a döbbent tekinteteket, miért kell nekem az irodába menni. A lányok azt gondolták biztos már megint a súlyomról lesz szó, mivel 3 hete kaptam fegyelmit, és azóta sem fogytam semmit, hiszen én tudtam, amit ők még nem …

Bementem az irodába, dobogott a szívem, de már közel sem voltam annyira lelkes, mint a nap elején. Tiszta izzadt voltam, fáradt voltam, és talán csalódott, hogy nem úgy alakult a nap, ahogyan akartam… Leültem hát és azonnal a közepébe vágtam:

-Igazából csak annyit szerettem volna el mondani, hogy terhes vagyok!

-Döbbent tekintet. Szünet. Először is nem terhes vagy, hanem várandós!!!

Na most főni sokáig lelkiismeret furdalásom volt emiatt és azóta is utálom a kifejezést, hiszen nem is gondoltam bele akkor még DE ezúton szeretném elmondani neked, hogy igenis egy nő csodálatosan ám az utolsó trimeszterben néhol terhes is!

A terhesség a legmókásabb dolog! Tényleg! Babaruhák, ultrahang, szívdobogás, mind csodálatos! És egyben a legnehezebb is!

Igenis nehéz az utolsó hetekben, mikor, képtelen vagy felkelni, mert annyira fáradt vagy heteken, akár hónapokon át. Ezt csak egy terhes nő fogja érteni, mert ez egy más fajta fáradtság, amit sem te, sem egy férfi nem tud megmagyarázni…

Nehéz volt, mikor szerettem volna főzni, vagy takarítani, vagy legalább a szemetet ki vinni, de ki voltam dőlve a fáradtságtól.

Senki sem beszélt neked erről?! Meséljek még? Nehéz volt, mikor akkorára nőtt a pocim, a mellem, a csípőm és minden más,  hogy néha levegőt sem kaptam. Amikor majdnem 40 fokos lázzal nem vehettem be egy erős gyógyszert és izgultunk, hogy csak a babának ne legyen baja… Akkor, mikor sírva melltartót és fehérneműt vásároltam, mert minden, ami hozzám ért túl szűk volt, és csak reménykedtem abban, hogy a kedvenc ruhám valaha is fel fog jönni rám.

Imádtam a baba várás utolsó trimijét minden kis terhével együtt ! De nem kell úgy csinálni, mintha a fájdalom nem fájna, nem attól leszünk jó anyák és erősek … Azt éreztem már az elején nem jól csinálok valamit, nem szeretek eléggé! A nagybáttyám (szülész-nőgyógyász) megölelt és annyit mondott: “Jocikám ! Ez a szó nem terhet jelent. Sokkal szebb az eredete. Kazinczy nyelvújítása a tereh ősi magyar szónak, melynek jelentése: térben-időben kiterjedő gyönyörűség pl: “még nézni is tereh..”. Így a terhes nő jelentése: térben-időben kiteljesedő gyönyörűségben lévő.”

Mivel a terhes dolgok miértje szerintem mindenki szerint csodás jókat lehet a szón lovagolni,hősködni,nyomást gyakorolni,vitatkozni,gondolkozni.

?! “terhesség” !?

Azt hiszem, mindezt összegezve maradok a várandós és várandósság szavaknál a teher pedig marad számomra “édes teher”!

Őszintén döbbenten néztem rá és tudván, hogy ez a beszélgetés nem fog pozitív irányba menni annyit mondtam:

-Elnézést akkor annyit szerettem volna mondani, hogy várandós vagyok!

-Én lettem tőled most terhes! Gondterhes! És mi lesz a helyiddel?!

(nem mintha óriási szerepeim lettek volna, csak éppen csaj hiány volt …) Én meg sem mukkantam ezután, hagytam had mondja a magáét és a végén, hogy oldjam a feszültségem csak annyit mondtam neki:

-Jézusom, olyan mintha egy apával beszélgetnék!

Sikerült! Elmosolyogta magát és csak annyit mondott:

-Egyébként örülök és Gratulálok nektek! Sok egészséget!

Igazából ennyi volt a mi tartalmas és egyben utolsó kommunikációnk is egymással. Semmit nem tudtam, hogyan is lesz tovább. Megebédeltem. Addigra már az asszisztensekhez elért a hír. Mentem hát megbeszélni, hogy talán tissue-ni már nem fogok, mert már múltkor az utolsó zuhanásnál görcsöltem. (De azért megkérdezték, hogy még utoljára nem csinálnám-e meg …Ez csak azért bosszantó , mert nálunk voltak olyanok akiknek, ha piszok ment a körme alá, már nem csináltak semmit… )

Ezután még 5 napig dolgozhattam, és jött az igazi fekete leves

Második felvonás

Első szám:”Az iroda”

Eltelt 5 nap a bejelentés után. Megkértünk mindenkit, hogy azért ez még ne legyen publikus az együttesen kívül, amennyire persze ez lehetséges, mert szeretnénk meg várni azt a hátra lévő két hetet, ami hiányzik az első trimeszter lezárulásához. Persze, persze tudjuk a pletyka a lét eleme egy ilyen közösségnek, de amikor jössz le a lépcsőn és már az nap azt hallod előadás után, hogy „van egy kis mamink képzeld” felmegy a pumpa az emberben. Az asszisztensek a kérésemre kivettek azokból a számokból, amiket nem bírtam csinálni. Elsuhantak a fülem mellett „Az én csajom 5 hónapos koráig táncolt „és hasonló mondatok.

Igen? A te csajod nagyon ügyes akkor… Turné időszak volt nem is volt próba, hiszen buszon zötyögtünk mindennap, majd a hatodik nap csak egy Pesti próbánk volt. A főnökség ekkor ragadta meg a lehetőséget, hogy elbeszélgessünk kicsit.

“-Johi ne is öltözz át, Gyertek fel az irodába!”

Egymásra néztünk Márkkal, hiszen egy nappal előtte valaki oda jött hozzánk, hogy nem szabadna erről beszélnie készüljünk fel, hogyan tovább, mert hamarosan kész tények elé leszünk állítva.

Aznap este felhívtuk hát édesapukámat, aki egyben az ügyvédünk és átbeszéltük a dolgokat… Arra jutottunk, hogy várjuk meg mit szeretnének mondani, én pedig mondjam el mindenképpen, hogy a stressz és a rosszul létek miatta a 12.- hét után szeretnék majd táppénzre menni.

Rá néztem Márkra kissé furcsa előérzettel és azt mondtam neki :

” Figyelj, ha valami rossz történik és nem tudok mit reagálni csak annyit fogok mondani szeretnék beszélni az ügyvédemmel! 

-Jaj szívem nem kell semmi ilyen drasztikus szövegelés, meg amúgy is nyugodtan mond hogy apukáddal az sokkal barátibb és kedvesebb!”

Ezután fogtuk magunkat és nagy kíváncsisággal ültünk be a bőr kanapéba.

– Nagyon gratulálunk és sok boldogságot kívánunk! – hangzott el.  Terveztétek vagy ez most így alakult?( A munkáltató felé nem a már létrejött terhességet kell bejelenteni, azt hogy hogyan “készült” azt is !? #tudatlan ).

-Igen szerettünk volna fiatal szülők lenni, de nem gondoltuk, hogy olyan szerencsések leszünk, hogy az esküvőnk után egyből megfogan a pici…

Na most, a bejelentésen kaptam a fejemre miért nem szóltunk, hogy gyereket tervezünk, mert az a módi, hogy előre szólni kell mikorra akarok várandós lenni. Khmmmm ne hülyéskedjünk már, hogy ez egészséges és normális? Most is tudok olyanról, aki a mi „hibánkból” tanulván előre szólt a főninek. Fantasztikus lehet, mikor nap mint nap megkérdezik a lányok, hogy:

Naaaa? Mikor szexeltetek? Miét nem eszel normálisan? Miért cigizel? Miért bulizol? Miért nem a pároddal vagy? Hőmérőzd magad! Csinálj ovu teszteket! Szexeljetek sokat! Igen, általában ezek az alap kérdések és tanácsok hangoznak el egy lány öltözőben … Természetesen mondanom sem kell, a szerepek már le vannak osztva, a helyeket már betanulják pedig még a várandósságnak nyoma sincs. Ne görcsöljön rá az ember, igaz?! Úgy gondolom, és ezért tudom kapni fogom a hideget, de egy ilyen közösségben ne beszéljünk arról, mikorra tervezünk gyereket. Eldönteni, hogy mit szeretnél, lehetetlen. Olyan nincs, hogy eldöntöd, hogy akkor te holnaptól a citromot szereted. Dönteni maximum arról lehet, szeretnél gyereket. És valójában, még arról sem te döntesz, ahogy azt sokan nem tudják.

Második szám: „ Választás”

Négyen voltunk a szobában, baráti hangvételű beszélgetés zajlott.

  • Látjuk, izgulsz az emeléseknél, és már nem tudod úgy csinálni, ahogyan azt szeretnéd.
  • Igen ebben teljesen igazad van! Nem érzem annyira jól magam…
  • Akkor itt ez a papír és közös megegyezéssel búcsúzzunk most el egymástól.

Whaaaaaat?

Zavarodottan rá néztem a férjemre, hiszen más lehetőség nem is volt felajánlva és gyorsan döntöttem apa vs. ügyvéd szóhasználat között:

-Mielőtt bármit aláírok, szeretnék beszélni édesapámmal!
– Ahhoz elég felnőtt vagy, hogy gyereket csinálj, de most apucit kell hívni?
(Apucit ?!)
-Pontosan. De ha jobban tetszik az ügyvédemet!
– Akkor kaptok egy órát, hogy ezt lerendezzétek.

A gyomrom össze szorult. Ahogy elhagytuk az épületet megszorítottam Márk kezét és elkezdtem bőgni. Nem erre számítottunk. Felhívtuk apát, hogy csak egy óránk van átbeszélni a dolgokat. Amikor elmeséltem neki mi volt, ő jót nevetett. Azt mondta most összeszeded magad és megmondod, hogy nem írod alá a papírokat és annak ellenére, hogy a táppénz lehetősége fel sem merült te táppénzre fogsz menni. Így tettem, vettem egy mély levegőt visszamentem a titkárságra, és megmondtam mi lesz. Bennem annyira kavarogtak az érzelmek, hogy szó nélkül haza mentem és az esti előadást már nem is csinálhattam. Engem nem engedtek elbúcsúzni, Nem táncolhattam egy utolsót a férjemmel és a barátaimmal, és sokan azt se tudják miért jöttem ilyen hirtelen el. Képzelhetitek tiszta ködfelhő volt az egész sztorink… De rengeteget változtatott rajtam az a nap! Akkor határoztam el, hogy kiállok magamért, erős és magabiztos leszek, a kisfiam, a családom és magam miatt is… A táppénz összegem annyira hatalmas volt egyébként, hogy éppen fedezte a havi vitamin ellátásom. Eltelt pár hét és mindketten felmondtunk, becsukva magunk mögött az ajtót…

Miután ki léptem az ajtón hónapokig nem mentem vissza pontosabban négy hónapig, mikor Márk utolsó előadásait mentem megnézni. Érdekes, de sokáig éreztem magam rosszul a történtek miatt.

MiÉRT?

Te hányszor érezted rosszul magad mások hülyesége miatt? Gyakran előfordul veled, hogy rágod magad olyan dolgokért, ami nem a te felelősséged? Én biztosan!  A mindennapjaink tele vannak olyan helyzetekkel, ahol a lelkiismeret furdalás egyik pillanatról a másikra felbukkanhat. Elegem lett abból, hogy állandóan rágódnunk kell valamin én is megérdemlem, hogy kikapcsolhassak. Elsőként le kell szögeznünk, hogy a bűntudat és a szégyen nem ugyanaz. A szégyen egy olyan érzet, ami az elutasításból fakad. Én azt gondolom szégyenkeztem amíg nem gondoltam bele abba, hogy talán nem is én voltam a hibás. A hibás abban, hogy várandós lettem, hogy nem szóltunk előrre, hogy gyermeket szeretnénk, hogy a férjemmel úgy gondoljuk a család és a szakma nem fér össze. Emberek miatt fakad, akik manipuláltak minket azzal, hogy bűntudatot ébresztettek bennünk. Úgy éreztem én kevesebb vagyok, hogy nem tudtam sokáig táncolni várandósan, hogy a férjem egyedül kell, hogy még maradjon 4 hónapra, hogy fiatal vagyok. Ez az egész arra ösztönzött, hogy elforduljak ezektől az emberektől, elrejtőzzek. Egyébként a vezetőségre még mindig felnézek, hiszen hatalmas dolgokat értek el, és egyszer én is álmodok egy olyan hatalmas birodalmról, mint amit ők építettek, csak szeretnék más utakon eljutni odáig.

Mikor először félve és egy kis szorongással fűszerezve vissza mentem megnézni „Apát” már 6 hónapos kismama voltam, óriási cicikkel és óriási pocakkal. Ez időig nem láttak engem a többiek maximum az interneten, de nem volt időm social mediazni akkor, mert lakást felújítottunk jogosítványt csináltam és nyelvizsgára készültem, valamint tanfolyamokra jártam.

Egy szép Decemberi napon felhívtam Márkot jöjjön már ki a kapuba a színház mögé nehogy egyedül kelljen neki kezdenem a viharos eltünésem utáni első találkozásba főleg, hogy attól is elsírtam magam akkor, hogy a sorozatomban (aminek már százszor láttam az összes részét) leesett a finom krémes túrótorta a földre, és a szereplőknek onnan kellett kajálniuk. Beléptünk az ajtón és megpillantottam főnit, aki nagy lelkesen tárt karokkal széles mosollyal jött felém.

-Szia!! Úristen de szép nagyok a cicijeid nekem is ez volt a kedvenc részem a feleségemnél, és rákacsintott Márkra.

Whaaaat?! Na gondolhatjátok én úgy voltam vele majd biztosan messziről egymásra bólintunk aztán csókolom. De hát kell a színjáték, hogy mindeki lássa mekkora haverság van, hiszen igaza volt senkisem tudta, hogy mi történt, miért léptem le. Vagy talán ez nem is színjáték, ez inkább így működik a nagyoknál?! … Akkora volt a friendship, hogy megkérdezte nem nézzük e együtt az előadást középről. A legjobb ami eszembe jutott az volt, hogy ne haragudjon de nagyon sokat pisilek! És elmenekültem nehogy még vacsorára is meghívjon minket…

Harmadik szám: „az élet szakértők”

Nagyon sokan jöttek oda sajnálkozva, hogy mi lesz velünk hiszen pár nap és Márknak nem lesz munkája és a gyerek pedig hamarosan a nyakunkon? Mégis, hogy gondoltuk ezt!? Hogy lehetünk ennyire felelőtlenek? Álom világban élünk! Hangzottak ezek mindenfelől… Akkor még nem tudtok mi lesz, hogy lesz csak éreztük, hogy mindent megfogunk oldani és az a fontos, hogy együtt legyünk és egy új életet kezdjünk, mint egy igazi család … Még mindig meggyőződésem, hogy nem fér össze a táncszakma és a család. Sőt egyre inkább erősödik bennem ez az érzés! Hiszen kívülről látni barátokat, ismerősöket akik, ha elmennek egy kaktusz mellett szegény növény is elrohad a sok hazugságtól.

Férfiakat, akik mikor a feleségük vagy társuk elmegy szülni a második tini korukat élik, a táncos lányokat látva, akik feladatnak érzik a „tiltott gyümölcs” megszerzését… Nem nagyon ismerek olyat, akinek boldog egészséges egyben tartott családja van és aktívan táncol. Sajnos gyakran színjáték van a színpadon kívül is és sajnálom azokat a kislányokat, akik hatalmasat fognak csalódni a táncos példaképükben… Ez nem azt jelenti, hogy mi tökéletesek vagyunk, mert nem. Szoktunk veszekedni, de én imádok veszekedni az én „Juan Miguelemmel”, ha nem veszekednénk és csinálnák úgy néha, mint két szappanopera hős nem lennénk önmagunk és boldogok. Én imádok az ő őrült Esmeraldaja lenni!

Negyedik szám: „mások”

A távozásunk után egyébként más kismama is lett az együttesben, azzal a külömbséggel, hogy ha még a fizetését nem is emelték meg de teljes állásban ott maradhatott szülésig és kedvére csinálhatott mindent. Nem féltékenységet éreztem, mert hozzá voltunk szokva hasonló dolgokhoz. Arról nem is beszélve, hogy aki kicsit gonosz, lusta, önző sokkal nagyobb szeretetnek örvend az együttesben, mint az, aki nem. Elképedve lehet nézni, hogy valaki, görcsök nélkül, fél mondattal imádatja magát a főnöknél. S ha ez még nem lenne elég, jöhet a desszert: még a dicséretet is ezek a típusok kapják! Akkor inkább lehangolt voltam, mostmár pedig hálás az életnek, hogy így történt. Én hiszek abban, hogy valaki vigyáz rám fent és ha az adott pillanatot rosszul élem meg az életem később mindig beigazolódik, hogy nem véletlen történt így és nem az volt az én utam.