…Az első gyerek…

 

„ Sokan kérdezgetik miért vállaltunk gyereket ilyen fiatalon„

-TERVEZTÉTEK ?!

-BECSÚSZOTT ?!

Nem szokás manapság húszéves kor körül családot alapítani, egyszerűen más világot élünk. Én azért gyakran úgy érzem leírnak minket, hiszen mi nem lehetünk tudatos szülők, mások felelőtlenségnek tartják, hogy húszévesen szültem, hiszen előttem volt még az „izgalmas élet” (nem mintha most nem lenne az).A legrosszabbak azok az emberek, akik szerint a férjemmel együtt őrültek vagyunk, amiért úgy vállaltunk gyereket és házasodtunk össze, hogy még mi magunk sem nőttünk fel. De mindezek ellenére örülök neki, hogy így döntöttünk, hiszen aki ismer minket igazán tudja , hogy mi őrültek leszünk 30 év múlva is. Nem azt mondom, hogy mindenki kövesse a mi példánkat, csak elmesélem, nekem miért volt jó, hogy ilyen fiatalon lett két gyönyörű gyermekem és indítottam egy saját vállalkozást.

Soha nem éreztem magam ennyire elhivatottnak, persze szeretek táncolni is, de most először érzem azt, amiről a nagy vállalkozók és emberek beszélhetnek.

„ Ha megtudod álmodni, meg is tudod tenni „

…Most nincs hiszti abból, ha éppen éjszaka tanulok vagy mikor látástól vakulásig, mikor Ármin alszik vagy most már Miron az ölemben csicsizik a gép előtt (vagyis mellett) ülök és ötleteket gyártok. Táncosként is rengeteget dolgoztunk csak most annyi a különbség nincs rinya.

 

AHOGYAN KEZDŐDÖTT

 

Mikor apukámnak először meséltem Márkról, hogy hát lenne ez a csávó aki biztosan a férjem lesz kinevettet, hiszen még csak 2 hete ismertem. Előtte elég kalandos és bulibárós kamaszkort éltem. Bár nem tudom miért nevetett, hiszen Anya kezét ő két hónap után kérte meg … Amikor Márk 18 évesen megkérte a kezem (ez is egy vicces történet), azt mondtam :

„ nem nem nem miiiii neeeem miiiii nem miiii hát persze, hogy IGEEN !!! és közbe sírtam , mert tényleg nagyon meglepett a dolog ”

Mikor túl voltunk a nagy lelkifröccsön nyálcsatán azt mondtam neki:

„Álljon meg mindenki!! Csak akkor veheted  igazi igennek, ha ez nem az a divatból kérjük meg a másik kezét és járjunk jegyben majd elmondhassuk, hogy mi milyen faszák vagyunk, ezt is megcsináltunk itt tartunk mehet a facebookra és aztán csumi !„

Márk azt mondta akkor ezt Igennek veszi. Így megbeszéltük, hogy a nyáron esküvőt szeretnénk semmi felhajtást talán még titkosat is. Úgy voltunk vele egy esküvőnek igazi örömünnepnek kell lennie, ahol mindenki, de főleg az a két ember, aki épp összeköti az életét, jól érzi magát. Számunkra az átlagos esküvő csupa aggódás, és idegesség, főleg a kettő főhősnek, és mindezt azért, hogy megfeleljünk egy halom olyan embernek, akivel amúgy lehet, hogy két szót sem váltunk soha. Nálunk lett sértődés bőven abból, kit hívtunk meg és kit nem.  Nem voltunk sokan de még most is tudnék kihúzni a vendégek listájáról…

 

 

Mivel mindenki azt gondolja, hogy ez az esemény igazán különleges lesz az ő életében, annyit foglalkozik vele, annyit szervezkedik, hogy tiszta stressz lesz az egész…  Nekünk attól  lett  stresszes az előkészület, hogy titokba tartottuk az egészet a munkahelyünkön és úgy amúgy is, hiszen nem akartuk az elváró tekinteteket, hogy meghívjuk őket az eseményre, amit amúgy a hátuk közepére sem kívánnak és csak azért jönnék mert az esküvő milyen jó buli már. Márk azt mondta ne idegeskedjek, hiszen aki nem érti meg és utána nem lesz a barátunk nem is volt az igazán.

Akkoriban  vesztünk össze a legjobb barátnőmmel is, aki most egyébként Ármin keresztanyukája. Annyira örihariba voltunk, hogy Márk unszolására sem voltam hajlandó engedni a sértődöttségemből… így nem hívtam meg.Nagyon-nagyon sokat tanultam belőle, hiszen ő az aki még ezek után is velem van, segít és szeretjük egymást! Volt persze olyan aki teljesen le volt sújtva, hogy mi össze házasodtunk és nem hívtuk meg , de azóta se beszéltünk 10 mondatnál többet és úgy igazán tartalmasat …

Imádtuk az esküvőnket, a Balatonon voltunk a szüleim nyaralójának kertjében, csak a szűk család és pár barát. Nekünk nem volt dj-nk nem volt ceremónia mesterünk, drónosunk és nem repültek a galambok, nem volt zenekar és 6 fotós. Viszont minden igazi volt és boldog még az idő is a fák is. Az egész család beleadta mindent szeretetét és munkáját.

 

 

 

NA MOST MÁR BŐVÜLHET A CSALÁD

 

Az esküvő után szerettünk volna gyereket Márkkal, de azt is tudtuk ez nem fér össze a táncos szakmával, legalábbis a mi életünkben és nézeteinkbe biztosan nem. Így már az esküvő előtt elkezdtünk félre tenni a gyermekvállalásra is. Azt akartuk az első hónapot mindenféleképpen együtt töltsük max. 1-2 kisebb munkát vállalva …A szüleink rengeteget segítettek , hogy hármasban lehessünk, hiszen tudták ez nekünk nagyon fontos ! Hála Istennek ezt sikerült is megvalósítanunk.  Szerencsésnek mondanám magunkat, hiszen az esküvő után egy hónappal a boldogságtól remegve futottam Márkhoz.

 

„ Az szülőség alázat. Szolgálat és lemondás. Élethosszig tartó aggódás. Önismereti lecke. Kétkedés és hit magunkban. A hitünk őbenne. Az ő hite mibennünk. Bizonytalanság és bizonyosság egyszerre. Könnyek a zuhany alatt. Végtelen fáradtság. Végtelen káosz és mindent elsöprő harmónia. Ismeretlen szívelszorulás. A szeme a szívedben. A hangod az övében. A mosolya mindenhol. Az illata a lelkedben. Szövetség vele. Az szülőség kötelék. Ragaszkodás és elengedés. Kérdések magunknak, válaszok magunktól. És mindenekelőtt hála…„

Szerettük volna kivárni a bűvös 12 hetet Árminnal, de végül a sok emelés és rossz érzet miatt a 9.- héten leptük meg elsőnek a családunkat, utána pedig a munkáltatóinkat! Őszinte leszek sokat gondolkoztam anno azon merjek egyáltalán erről írni, hiszen elég kalandos utunk volt ez idáig. Úgy döntöttem 10 hónappal ezelőtt, hogy elmesélem a történetünket. Ha még nem olvastad:

 A folytatást megtalálod az „Eltáncolva lettünk szülők blog címen”