Sokaknak jár az a gondolat a fejében, hogy csak, mert a baba már nem odabent van, a testünk, mint egy szivacs, néhány nap alatt visszaáll a kiindulási helyére. Miért? Mert a giga szupermodell anyukákról készült szülés utáni képek ezt mutogatják nekünk ! Na, ez a baj.

Thank you nekik !

Hová is rohanunk ? Miért az foglalkoztat bennünket, hogy hogyan nézünk ki, mikor belül akkora változások mennek végbe, melyek úgyis mindent felülírnak…Ezekben a hetekben rendeződnek vissza a belső szervek, a lelkünk ( nekem most 19 napra  volt szükségem, hogy az első nehéz napok megszépüljenek és a fájdalomra sem emlékszem már). Az első 10 napban a fájó heg, az átvérzett nagyi bugyi, összetejezett pizsama, a  nehezen összehozott wczések és a fáradtság sokkal jobban aggasztott, mint az, hogy lettek-e új striáim, és mikor megy már vissza a hasam. Jó, nyilván most tapasztaltabb voltam ezen a téren és nem ért meglepetés azzal kapcsolatban, hogyan is működik valójában (vagyis a valóságban) szülés után a testem, a női test. Tudom, nem éppen azt a látványt nyújtom 22 évesen, sportos egészség tudatos lányként amiről a baba-mama magazinok címlapján és az instagrammon mesélnek. De egy percig sem fogok megfeledkezni róla, mindezek arról tanúskodnak, hogy életem egy komoly mérföldkövén vagyok túl ismét: világra hoztam egy másik kis embert. Egy kis manót !

Szülés után a  testünk képvisel egy olyan ékességet , ami most már nem pusztán önmagáért van, hanem már le tett valamit az asztalra.Méghozzá egy másik emberért. A szülést követő első hónapok szabad perceinek nem a fürdőszobatükör előtti kétségbeesésről kellene szólniuk. Mikor nyerem vissza a korábbi súlyomat? Vajon hogy néznek ki a melleim, ha véget ér a második gyerek utáni szoptatás? Mit szól mindehhez, az új testemhez majd a férjem? Ezek a kérdések talán minden nő fejében megfordulnak. Remélem ez természetes és nem csak nekem vannak ilyen gondolataim. Épp csak nem időszerű, hogy ezek a kérdések mikor jönnek. Ilyenkor a kattogás helyett  biztató ölelésekre, szavakra volna szükség vagy minimum tudni, hogy nem vagyunk egyedül. Olyan sokat küzdöttem táncosként is, hogy szeressem a testem és mindig ragaszkodni akartam valami tökéletességhez…Amikor az ember várandós lesz, vagy már anyuka vagy csak szeretne kurva jól kinézni, fogyni és sorolhatnám… görgeti a képeket instán, hogy hogyan szeretne majd Ő is kinézni.Az emberek keresik a boldogság titkát. De mi is ez a titok? Mi szükséges ahhoz, hogy valóban boldog legyél? Teljesen fölösleges folyton azon aggódni, hogy vajon mit gondolnak rólad mások. Ne ezen múljon az önértékelésed.

Téves feltételezés az is, hogy a többiek egyfolytában véleményeznek, ők is pont azzal vannak elfoglalva, hogy mit gondolnak róluk. Amit szerinted ők gondolnak rólad, azt valójában te gondolod magadról (!). A folytonos rágódás annyira leszívja az energiát, hogy esélyed sem lesz a boldogságra. Ahogyan a testem már én sem vagyok ugyanaz. Minden megváltozott. A szülés után több választás elé állítottam magam az egyik pedig az volt, hogy vagy elfogadom a sebeimet a testemet és boldog leszek hiszen egy elmondhatatlan csodával gazdagodott az életünk megint ( akit ez a test táplál, leírhatatlanul szeret és gondoz) ! Őszintén szólva most érzem magam a  legerősebbnek és legboldogabbnak az egész eddigi életem soràn (miután terápiás jelleggel 2 napja kibőgtem magamból az elmúlt hónapok nehézségeit).

Akárki is vagy bárhol is jársz és bármi is az az átalakulásod oka és célja,mindig emlékezz rá, hogy TE döntöd el hogyan érezd magad ! Csak fogadd el a tested és légy boldog a többi jönni fog magától én ezt tanácsolom  !

Szülés utáni diéta

Na ez az amit most tőlem biztosan nem fogtok látni. Mindez nem jelenti, hogy a szülés után ész nélkül befalok minden elém kerülő ételt de most nem kell foglalkozni a plusz kilókkal, legalábbis én nem fogok 6 hétig biztosan, de lehet a hozzátáplálás kezdetééig.  Fontos, hogy ebben az időszakban figyelek a szervezetem jelzéseire. Árminnál is és most is például nem nagyon tudok enni csokit, ha pedig magamra erőltetem akkor elkezd fájni a fogam. Ezzel Árminnál voltam is fogorvosnál, amikor 4 hetes volt de mindent rendbe találtak és azt mondta az orvos ez pszichés és szoptatás idején nagyon tud ám jelezni nekünk a testünk mire van és mire nincs szüksége .Ahelyett, hogy elnyomnám az éhséget vagy felpörgetném az anyagcserémet és a fogyást arra összpontosítok, hogy azt eszem, amire a testemnek szüksége van,  amit megkíván. Ennek van azért egy nehezebb  része: azt fogyasztani, amit valóban szeretnél, de csak akkor, ha kizárólag azt akarod enni, figyelni a babád és a tested reakcióit. Bár ez úgy hangzik, mintha a diétázók mennyországa lenne, sokan ezért is várják a terhességet is, hogy zabálhassanak végre korlátlanul ( lásd én Árminnal) de ez semmiképpen sem tesz jót a szervezetednek. Azt kell adnod a testednek, amitől a legjobban érzi magát. Fel fogod fedezni, ha egyszer elkezded igazán megfigyelni a tested reakcióit, hogy a mindennapos gumicukor,csoki,meki,pizza  beviteltől fáradt és beteg leszel, míg egy tartalmas ebéd feltölt fehérjével, szénhidrátokkal stb… Arra figyelj szülés után, mitől érzed magad te és ha szoptatsz a baba rosszul és mitől jobban, pontosan ez  nem engedi majd meg, hogy telehabzsold magad káros szar mű ételekkel.

A várandós és a kismama tanácsadásra a Saltatus programoknál tudtok is jelentkezni, ahol személyre szabottan állítjuk össze a saját 4-8 hetes programotokat .Nehéz egy olyan világban nyugodtan enni,fogyni létezni ahol minden felület tele van  korlátlan mennyiségű étellel és feltűnően gyors átalakulásokkal. Rendkívül nehéz megállni, hogy ne egyél semmit, amíg mindenki más jóízűen zabál instán persze “mindent” csak egészségesen. Higgyétek el lehet az egészséges életmódot, azon belül is az egészséges táplálkozásra való törekvést túlzásba vinni !!  A legnagyobb probléma az, ha a tested ellen küzdesz egész életedben. Ha velünk dolgozol és betartod a tanácsainkat, hatalmas különbségeket érhetsz el abban, ahogy az ételről, életmódváltásról gondolkodsz. Az étel ugyanis nem büntetés vagy tiltott gyümölcs, hanem az élet fenntartására szolgáló ajándék.

Az a csodás séta

Ne felejtsük el,hogy lehet lassanként könnyebb tornákat, egyre nagyobb sétákat beiktatni a napba. De az első hónapokban ne várd el magadtól, hogy visszanyerd a terhesség előtti formád. Nálunk 12 napos volt Miron,mikor Árminnal először elmentünk sétálni. Hamarabb nem tudtam volna, mert úgy éreztem magam, mint akin átment az úthenger meg a karácsony, hideg stb… Császár után tényleg az a legjobb, ha “erőlteti” az ember a mozgást.Nekem bőven elég volt most lépcsőzni itthon vagy pl. a kórházban csoszogni a folyosón … Ne komoly sétára gondoljatok még, csak az utcában kavicsozás, korizás a befagyott pocsókon,ugrálás vagy “biciklizés” kb 20-30 perc. Alig vártam a friss levegőt ès, hogy frissen szült anyukakènt ne kelljen a szobában penészednem 4 hét bezártság utàn, bár tény azért itthon #hávájdizsi van…
A séta az ami a legolcsóbb, mindenki számára elérhető és rendkívül hatékony mozgásforma és feltölti az anyai lelket… Már alig várom, hogy a kis manó fejű is velünk jöjjön az apjával!