Ahhoz kétség nem fér, hogy nem tudom leírni a szeret mértékét, amit azok iránt érzek, akik fontosak nekem, és nem is tudok sorrendet felállítani. A szüleim nagyon fontosak nekem, hiszen egész gyerekkoromban a mindent jelentették. Mind a kilenc testvéremnek különleges helye van a szívemben.

De a férjem ? A férjem pedig az, akit én választottam arra a célra, hogy leéljem vele az életem, és gyerekeket neveljek vele.

Az életben lehet döntéseket hozni és hasonló döntés volt az is : Hivatásos táncos élet vagy Család ?! De erről olvashattatok már az „Eltáncolva lettünk szülők” blog bejegyzésben. Az is döntési kérdés, hogy azt mondjam: a férjem a fiaim elé helyezem… Tudom szivem , hogy most nagyon nevetsz, és azt gondolnád, hogy Huncit meg a kis Manót szeretem jobban, és nem téged…Főleg, hogy most akasztottál ki LOL… De nem, teljesen egy kategóriában szeretlek titeket. Az összes ember közül a világon egyet választottam, akivel leakarom élni az életem. Aki a partnerem lesz mindenben (kivétel amihez nincs kedve: segíteni fotózni például instára.)

Én azt a példát láttam, hogy egy férj nem érdemli meg, hogy második helyre szoruljon a gyerekek születésével. És én is így választottam. Emlékeztetnem kell magam, hogy továbbra se vegyem készpénznek, hogy a férjem van nekem. Ki kell mutatnom a szeretetem, ami nekem iszonyatosan nehéz… és emlékeztetnem magam arra, hogy ha ő nem lenne Ármin és Miron sem lenne…

Az emberek olvasgatnak és a facebook baba-mama csoportokat kutatják, hogy a gyereknek a legjobb legyen. Így a játszóteret látva  könnyen érzik magukat a gyerekek a világ tetején. A gyerek minket lát megélni a házasságot. Remélem így a fiaim megtanulják majd az ő  feleségüket is az első helyre helyezni. A gyerek abból tanulja meg, hogy mi az a házastársi kapcsolat, amit tőlünk lát. Szeretném, ha azt látná, hogy a házastársak a fő szövetségesek – hogy később ő is így tekintsen a párjára. Bár fiús anyukaként előre rettegek, mert biztos baromi nehéz lesz !

Bevallom félek attól, hogy ha  gyerekek felnőnek és kirepülnek közben mi a férjemmel eltávolodhatunk egymástól, elveszthetünk valamit , és nem fogunk tudni kézen fogva az állatkertben ücsörögni, és kívánni valamit a krokodilnál, mint ahogy azt megbeszéltük. Akkor már csak mi leszünk megint, ketten. Talán ezt olvasva azt gondolod, hogy milyen anya az ilyen? Megérteném. Mert a legjobbat akarod a gyerekeidnek. Hidd el, én is. Mindig, amíg élek. Az, hogy olyan döntéseket hozok, amik a házasságunknak is kedveznek, ez nem jelenti azt, hogy a gyerekeim kevesebb szeretetet kapnak! Hát ilyen szellemben vagyok én egy fiatal feleség.