Őszintén !?

Anyának lenni a legszebb dolog a világon. Életet adsz, és saját testeddel táplálsz egy másik életet. Felfoghatatlan. Ha már ott tartod gyermekedet a kezedben, akkor jössz rá, hogy senki nem készített fel az anyaságra.

Ugyanakkor Anyának lenni nem mindig fenomenális. Mégis olyan jó!

Na, most, hogy is van ez? Milyen, amikor reggel hozzád bújnak? Amikor az apukájukkal minden reggel meséznek? És amikor egymást ölelik ? Amikor egymást tanítják?

Ármin:” Nézd tecsó hintázik a macika !„

És milyen, amikor éjjel bújik hozzád a legkisebb, és képtelen vagy kialudni magad? Ha egész nap segítséget kérnek, akkor is amikor nem kéne, és mindig csak azt kérdezik :” Mi ez, mit csinál  Anya !? Ha nincs egy szabad perced sem ?

Ma Márk suliban volt. A telefon kb 1 percet sem volt a kezemben. Fotózkodtunk,hisztiztünk,szopiztunk,nevettünk,kukucsoltunk,pelenkákat cseréltünk, meséztünk … Amikor leraktam végre a kicsiket délutáni aludni, akkor láttam az üzenetet : Haragszol rám ?!! LOL… Nem csak az első nap amikor egyedül vagyok a gyerekekkel egész nap, és nem láttam az üziket ?!

Igen, ez is, az is jelen van az anya életében. Hol ebből van több, hol meg abból. Hol jól bírja az ember lánya, hol rettentő rosszul bírja, mert alapjáratban is lobbanékony, legalábbis én. Na ez az, amiről nem illik írni. Nem elég, hogy néha nehéz, de még bántjuk is magunkat érte, még akkor is, ha más nem is bánt minket. Aki szerint nincs így, szerintem az szimplán hazudik. DE valahogy elfelejtődik a sok fáradt és nehéz pillanat, egyetlen kis cuki mosolyáért, önfeledt nevetésért, és a boci szemekért cserébe.

Bevallom nagyon tartottam a testvérféltékenységtől, mert annyira mondta nekem mindenki … Nem tudtam milyen lesz ez az érzés, hogy már négyen vagyunk. Nyilván nagyon-nagyon szeretném, hogy erős kapocs legyen köztük, de azt érzem, hogy a mi hatalmas szívű gyerekünk is így van már most ezzel!

Az anyaságra nem lehet felkészíteni senkit, ellenben vannak ősi ösztöneim, melyek segítségével képes vagyok magabiztossá válni. Sodródok. Azt hinné az ember a második gyereknél már tapasztalt. Hááat… én nem hittem, mindig azt mondtam Márknak fogalmam sincs sok dolgot hogyan oldottunk meg és, hogyan csináltunk eddig.

Amikor elképzelted magadban, milyen anya is szeretnél lenni, ne legyenek illúzióid, az élet mindent felülír.

Nem fogsz mindent úgy csinálni, ahogy korábban helyesnek tartottad. De most már tudom ezzel nincs semmi baj. Mert nem tökéletes semmi, és nem minden úgy lesz, ahogyan te gondosan eltervezted, és kiszámítottad magadban.

Szörnyű de elfogadom, hogy időnként igen fáradt és türelmetlen vagyok, hogy nem mindig a legegészségesebb táplálékot adom a gyereknek (most már), hogy nem vagyok mindig következetes…

Tudom, hogy nem tökéletes, de mégis féltő és hős anyukája vagyok két nagyszerű fiamnak. Végül is ők választottak minket, nem igaz? Minket választottak, tehát ránk van szükségük. Rám van szükségük. RÁM. Nem a szülői mintákra, amiket az interneten láttam, a tv-ben néztem, könyvekben olvastam vagy szüleimtől tanultam, ők pedig az ő szüleiktől… Anyára, arra, aki a saját életét éli.