A bevezető megírása mindig gondot okoz nekem, mert a gondolkodásom alapvetően összevissza cikázik 1-1 témánál, mert szeretnék mindent leírni nektek az adott témában. Ez állt. túl hosszú lenne, és nem olvasná el szerintem senki. Már rájöttem előnyösebb, ha az összefüggéseket írom le, és inkább csokrokba szedem a gondolataimat. De hát ha minden mindennel összefügg, hogyan tudod szétválasztani egymástól a tényezőket úgy, hogy az ember átláthassa az egész mondanivalómnak az értelmét ?!

 

A hónapokban több hormonális problémával is jelentkeztek hozzánk így értelemszerű, hogy foglalkoznunk kell az endokrinológiával, és a kortizol nevű adrenalinhormonunkkal, illetve nyilván az egészségre és betegségre gyakorolt sokrétű hatásaival. Robert M. Sapolsky (Why Zebras Don’t Get Ulcers című könyve) professzor rávilágít arra,hogy a vadon élő állatokban, nyoma sincs az emberekben megfigyelhető, stresszhez kötődő betegségekhez. Ez részben nyilván a felgyorsult világunk változása, részben pedig a természetünkből adódik. Állandóan aggódunk a jövő miatt, a múltbéli emlékeket elemezzük  és stb… A pszichoneuroimmonológia kimutatta,hogy igazából a gondolataink képzik a saját valóságunkat jó és rossz értelemben is.

Ha megfigyelem számomra a gyerekek azok, akik azt sugallják, hogy a „jelenben” vannak,Ők igazi boldogságot képesek sugározni.

1.) Az első legalapvetőbb stressz forrás számomra is most az a fáradtság és az az éjszakázás.

Szerintem az emberek többségének fogalma sincs mit jelent az, hogy valaki teljesen kipihent. Mennyivel lenne más minden, ha nem az ébresztőórára kelnének az emberek? A legtöbb ember általában azért szereti, amit csinál, de többnyire biztos egyetértene velem abban, hogy jobb lenne, ha kevesebbet kéne dolgozni…Hányan dolgoznak heti 50 órát ? Vagy ennél is többet?

 2.) A mozgás.

Hányan vannak azok, akik gyalog vagy biciklivel járnak munkába ? Hányan vannak azok, akik min. heti háromszor elmennek és mozognak ? Sajnos, nem hiszem, hogy túl sokan. Ha a végleteket nézem:

  • Vannak azok a típusok, akik az optimalizálás nagy mesterei, és igyekeznek a lehető legkevesebb erőfeszítést megtenni. 20 lépés a parkolótól a munkahelyig.
  • A másik végletbe pedig azok tartoznak, akik kis híján képesek megölni magukat a testedzéssel. Még akkor is edzenek ha betegek. Én simán ide sorolhatnám magam, ha elkap a gépszíj.

Most már a testmozgásra terápiás jellegként gondolok.

Na most akkor  jöhet a levesbe a zöldség azaz a kortizol, ha az alaplében a mozgás a munka, társasági élet és az alvás többnyire helyén van.

 

Ha fiatalosan jellemezhetném az egészséges egyensúlyt akkor négy egyszerű szó jut csak eszembe: étkezés,mozgás,pihenés,szex.

 

Vessünk egy pillantást tehát arra, hogy mi folyik odabent, jó illetve a rossz időszakokban. Ismerkedjünk meg tehát a kortizol nevű hormonnal.

A legnagyobb hormonzavaró tényező, ami kapcsolatban van az energiaszabályozással, a testzsírral, a termékenységgel és még sok mással.

A hormonok világában a kortizol szerintem olyan, mint egy dühös kis céda. A mellékvesénk akkor termeli, amikor a testünknek valami ’eksönbe’kell lépnie. A beleink és az agyunk is képes egy kevés kortizol előállítására. Ez a hormon ébreszt fel minket reggel, és szabályozza a nappal-éjszaka ritmusunkat.

Biztos vagyok benne, hogy ami a legtöbbeteket érdekel az a fogyással való kapcsolata :

A kortizol (stresszhormon)- akárcsak a cukor –energiabomba. Mindkét esetben glükóz szabadul fel ,csak akut sterssz esetén a mellékvese küld jelzést az izmok és a máj raktárainknak, hogy glükózra van szüksége. A kortizol gondoskodik arról, hogy  elegendő energiánk legyen akcióba lendülni. Ha nincs szükségünk fizikai erőfeszítésre, mert nem kell elfutnunk vagy az életünkért harcolnunk, akkor ez a glükóztöbblet felhasználatlanul marad, és a zsírsejtekben raktározódik majd. NA BUMM. Ezek a folyamatok pedig csak úgy, mint a cukor –krónikus gyulladásokat ágyaznak meg a testünkben.

Ahhoz, hogy jó csapatot alkothass a hormonjaiddal, tudnod kell, hogy ők a lehetőségeikhez képest már most azon dolgoznak, hogy egészséges maradj. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy a testünknek a hormonokkal együtt a lehető legkedvezőbb környezetet biztosítsuk. Hozzáteszem, hogy a hormonjaink sokszor legyőzhetik az akaraterőnket. Talán ismerős a helyzet : megfogadtad , hogy nem fogsz annyi édességet enni, és majd meghalsz egy csokiért. Vagy megfogadtad, hogy mozogni fogsz, ám pár hét vagy alkalom után ürügyeket keresel. Ez az amikor az akaraterőnk feladja a hormonjaink elleni harcot.

A nők számára tehát az úszógumi növesztésének a legjobb receptje, ha sok édességet, feldolgozott élelmiszert, kávét és alkoholt fogyasztanak és persze ha sokat stresszelnek. Persze ezt minden nő elbagatellizálja. Na de a lényeg, hogy ekkor válik igazán zsírmágnessé a testünk. Vigyázni kell tehát, hogy az inzulinunknak és a kortizolunknak ne kelljen sokat túlóráznia. Előre gondolkozva, hogy elkerüljem a szokásos mindenki más sémát : Nem minden nő, férfi reagál ugyanúgy a stresszre : van, aki pont lefogy tőle. Minden szervezetnek megvannak a saját túlélési stratégiái.

Mit csináljunk tehát?

A stressz csökkentése tehát fontos hosszútávú egészségünk érdekében. Ezt persze könnyű most mondani, hiszen nem tudunk magunkra parancsolni, hogy -Hé’ Te hülye ne idegeskedj és aggódj mán annyit.

De van egy hormon ami csökkenti a stresszt, amelyet mi is stimulálhatunk : az oxitocin. Oxit termel a testünk szoptatás közben, ölelkezéskor, szex közben vagy éppen amikor sírunk.Tehát ami segít : minden, ami örömet ad, és segít lazítani NEKED. Séta,futás,úszás,olvasás,színezés,jóga stb…mindegy. Találj valamit,ami pihentető számodra, örömet ad, és nem sajnálsz magadtól.