Gondolhatnánk, hogy ők „csak” gyerekek, nincsenek kötelességeik, mindennapos gondjaik, (azon kívül, hogy melyik kavicsot szedjük fel és, hogyan szerezzük meg a másik kisfiú autóját a játszótéren) mint a felnőtteknek. A hozzátartozók, a szülők, akik befolyásolják az ő életüket, kialakuló szokásaikat, egészségüket és fejlődésüket…

Ha a gyerekkoromra gondolok, a rengeteg kirándulás és szabadban való őrjöngés jut eszembe, az órákig tartó homokozások és az ipiapacs természetesen…Amikor általános iskolás voltam rohantunk ki a szünetben fogócskázni és W.IT.C.H-eset játszani. Nekem az 5. osztálytól az érettségig a táncművészetin, sőt a mai napig a mozgásról szólt az életem.

A világ és az emberek szemlélete megváltozott. Egyre több olyan eszközzel vehetjük magunkat körül, melyek a lakásban tartják a gyerekeket, és melyek az aktivitás, a kaland és a barátság illúzióját adják. Egyébként a tvnek, internetnek hála (?) egyre többször hallunk arról, hogy gyerekek válnak balesetek vagy bűncselekmények áldozatává, így mi, mint szülők jobban féltjük a gyermekeinket. Amikor nálunk nagyobbak lesznek a gyerekek háááát’ megmondom őszintén nem szívesen engedném ki őket az utcára felügyelet nélkül…

Nem régiben sétáltunk Pápán a várkertben. Egy elhízott anyuka dühöngve és ordibálva kergette (MÉG nem elhízott) gyermekét, hogy ne szaladgáljon. Amikor elkapta egy hatalmasat csapott a kezére (reméljük a kezére) és megmondta neki, hogy többet ne futkosson, mert újból kikap. Persze, ez érthető lenne, ha az nem egy olyan szituációban történt volna, ahol egyértelmű volt, hogy az anya nem bírja a túlsúlyát cipelni és nincs kedve a gyerekkel se játszani se…a gyerekek életének csupa mozgásnak kellene lennie, a szülőknek tudnia kellene ehhez asszisztálni… Első helyen kellene, hogy legyen a játszótér, a jó levegő, a tánc, a foci, a fogócska, a bicikli, a “pocsózás”  és még  sorolhatnám.. de nem így van, hiszen inkább gyorsan elé tesznek egy tv-t vagy egy telefont, és mindjárt könnyebb lesz vele. Hiszen olyankor csak ül vagy fekszik, mint egy zombie és közben nem kell rá figyelni és ternészetesen ehhez sokszor jár egy kis nasi is. Az kell, hogy mondjam a mindennapi látottak alapján, hogy mostanra eljutottunk odáig, hogy a mozgásra éhes gyerekre már úgy tekintünk, mint egy kellemetlenség, egy hiba. Azt sem értem, miért kell egy 3-4 éves gyereket babakocsival vinni, ha egyébként egészséges? Egy 2 éves is tud már sétálni, babakocsira már ritkán van szüksége…ennek nem más, mint a szülői lustaság az oka, hogy kényelmesebb babakocsival vinni, minthogy sétáljon a gyerek vagy bevegyük a nyakunkba.

Igen, a magyar gyerekek is egyre inkább elhíznak. Aki pedig nem tudná az elhízásnak van egy rakás káros egészségügyi következménye, de a gyerekkori elhízás különösen veszélyes… Úgy gondolom, aki szülőként is tohonya és “dagadt”, annak nagy az esélye arra, hogy a gyermeke is “dagadt” lesz, mert, hogy ugye ” Digi dagi daganat kergeti a halakat “. No persze az elhízás elleni küzdelmet a szülők felelőtlenségét, lustaságát a számos egyéb tényező mellett a társadalmi tabuként történő emlegetése is nehezíti. Alap kéne, hogy legyen az, hogy már egészen pici korban oda figyelünk a gyermek táplálkozására és mozgására. És mondjuk egy alig totyogó gyereket  nem dörmivel kéne tömni…

Ha a gyermek már egyéb szilárd táplálékot is kap, akkor figyeljünk már oda rá, hogy ha már a szülő elhízott antisportos akkor, legalább a gyereket ne nevelje ducimucinak. Ebben az egész mozgás szabadság dologban pedig, ha megengedtek még egy mondatot nagy segítség lehet, hogyha a gyereket mondjuk nem a legmárkásabb cuccokba vinnénk programozni, és akkor a szülőnek nem kell azon befeszülni, ha a gyerek pancsol vagy  bukfencezik a homokba…

(Igen, itt tiszta kecse szaros lett, de körbe futott 1,5 évesen több hektárnyi területet.)

2018.Mezőlaki Mekegő

Tudjátok a legizgibb játékokat, egyszerűen nem lehet tisztán megúszni.

Egy szó mint száz: adj normális kaját a gyermekednek, kereszt gyerekednek, unokatestvérednek, unokahúgodnak, unokaöcsidnek, unokádnak és mozogjatok sokat…fejben kell változni…Amíg az a jó gyerek, aki megeszi a teljes adagot, az a jó feleség, akinek jó húsban van a férje, az a jó anya, akinek a gyerekei “szép kövérek”, addig nehéz megfékezni a gyermekelhízás terjedését. Szembe kell nézni azzal, hogy egy kövér gyereknek abban, hogy lefogyjon és elkerülje az elhízásból adódó betegségeket, csak a környezete, leginkább a szülei tudnak segíteni…

Nem beszélve arról , hogy rengetegen kűzdenek meddőségi probléméval, tehát még el sem jutnak a gyereknevelés ezen pontjáig, amíg nem változtatnak a saját szokásaikon és kezdenek el egészséges életmódot élni…